Összepakoltam minisztériumi dolgozó szobámban. Amit egy éve magammal hoztam, azt most továbbviszem. Így azután most itthon, lakásunk íróasztalán fekszik átmenetileg az a feszület, ami tizenegy hónapon át az erőt sugározta felém irodám faláról.
Az erőt, amiről Kropkó Péter kollégám, a nemzetközileg legismertebb magyar triatlonista, vasember így fogalmazott: „Pista, én többszörös Iron Man világbajnok lettem a sportban, de a munkában a napi 14 órás teljesítményeddel – miközben volt időd figyelni családodra és barátaidra is – leköröztél. Úgyhogy a valódi Vasembert, Gyenesei Istvánnak hívják”.

Olvasson még

Hát mit mondjak vége, egy illúzióval ismét kevesebb. Amikor a blog elindult azt gondoltam végre egy fórum ahol különböző pártállású politikusok, különböző társadalmi státuszú civilek megbeszélhetik egymással és a szűkebb közösséggel, a mindenkit érintő problémákat. Nem sikerült, de miért pont ez sikerült volna.

Egy olyan országban élünk ahol a volt miniszterelnök, a volt gazdasági miniszter, a jelenlegi miniszterelnök, a jelenlegi pénzügyminiszter és a jegybank elnök s kitudja ki még offshore cégeken keresztül optimalizálta (csalta) az adóját. Ez állítólag törvényes, ami az alap felvetésre, az offshore cégre igaz is lehet, de a módszerek, ahogy ezek a cégek az adót optimalizálják már biztosan nem az. Nos, ezek az urak, most azt mondják fájni fog, jó fájjon, de miért annak, aki mondjuk az elmúlt húsz évben mindig dolgozott és mindig befizette ő is, és a munkáltatója is az adókat, járulékokat, annak miért fájjon? Miért nem csak annak fájjon, aki optimalizált. Azt mondják, a nyugdíjasok sokba kerülnek, lehet, ezért nekik is fájni fog, de miért fájjon ez minden nyugdíjasnak, ma 3 millió nyugdíjas van Magyarországon, de csak 1,4 millió töltötte be a nyugdíjkorhatárt, nekik, akik végig dolgozták a kiszabott penzumot miért fájjon, miért nem csak annak fájjon aki még a korhatáron innen van?

Olvasson még

Ahogyan Bozsoki-Sólyom János már megírta a vasárnapi bejegyzésében, májustól megszűnik a Somogy Blogja. Engem is értesített a szerkesztőség, ezért aztán ezen a fórumon búcsúzom az olvasótól. Személyes webnaplómat azonban folytatom a saját honlapomon, bízva abban, hogy akik itt rákattintottak jegyzeteimre, megteszik ezután a szitakaroly.hu-n is. Osztva blogtársam véleményét, szerintem is fontos epizódja lehetett volna a magyar médiatörténelemnek ez a napló (talán így volt eddig is), amelyben heten írtuk le hétről-hétre a bennünket foglalkoztató kérdéseket, témákat.

Olvasson még

Tatárszentgyörgy, Nagycsécse, Tiszalök, gyilkosság, Molotov koktél, félelem, támadás-sorozat a cigányok ellen.

Napjaink állandó hírei közé tartoznak már ezek a rémisztő események, amely jó ideje az itt lakó cigánylakosságot tartja nagy félelemben. Ja és az a sokat látott és emlegetett fekete terepjáró, melyet minden baleset, illetve tragédia előtt valaki vagy valakik látni véltek, de kiléte a mai napig ismeretlen a lakosság és a rendőrség előtt úgyszintén. Úgy látszik, hogy hiába a csábító több milliós összeg, amely az informátor jutalma lenne, a tettesek nincsenek meg és az érzéseim is azt sugallják, hogy jó darabig meg sem lesznek. A rendőrség és a Nemzeti Nyomozóiroda tehetetlensége, kudarca ez ügyben már-már kezd komikussá válni, mert állásfoglalásuk, feltételezésük, inkább a félelmet, a bizonytalanságot gerjesztik a cigányok körében, mint a megnyugvást, a bátorítást, a nyugodt légkört.
Olvasson még

Dom. Misericordia Domini (húsvét ünnepe utáni második vasárnap) – olvasandó: Péter első levele 2,21-25; János evangéliuma 10,10-16

1./ „Hetet egy csapásra” – stílusosan „a hét főjén” kaptam a hírt: a Somogy Blogja megszűnik létezni… Sajnálattal értesültem erről, hisz’ idestova több, mint fél esztendeje új és újabb megvilágításba helyezte a mindennapjaimat: blog-társaim írásai többé-kevésbé napi történésekre reflektáltak; aktualitásától, a különféle nézőpontok sokféleségétől színes kis remeke lehetett a magyar „média-történelemnek”…

Olvasson még

Azt ígértem legutóbbi blogomban, hogy rövidesen többet írok az elmúlt hetek történéseiről. Most, amikor ezeket a sorokat képernyőre írom 22.-e szerda van, de még nem jött el az idő, hogy teljes bizonyossággal fogalmazhassak.
A honlapomon évek óta hetente többször is elkövetek blog formában szösszeneteket. Egyik másik a sonline oldalakra is felkerült. Amióta miniszter lettem (voltam) azt vettem észre, mint ha nem tudnám mindazt közre adni, ami bennem fortyog.

A gondolataim ugyanúgy szabadon szárnyaltak, mint mindig. Amit leírtam, abban nem is korlátoztam magam. Néha talán túl őszinte is voltam. Bár szerintem az őszinteségnek nincsenek fokozatai. Bevallom viszont, hogy nem írtam le minden fontosat, amit gondoltam. Működtek a fékek. Egy miniszternél (aki tulajdonképpen reflektorfényben ténykedő szolga) a mai világban életveszélyes, ha kitárulkozik. Hamar visszaélnek vele. Mindegy mit ír, ha vannak, akik készek azonnal kiforgatni és mást belemagyarázni, mint az eredeti szándék.

Olvasson még

Ó azok a halak, ők aztán tudnak hallgatni jobban, mint bárki más, míg nézem őket, azon gondolkodom volt-e valaha olyan idő mikor az ember ennyire gondtalan boldog lény volt? Nem tudom, de azt tudom, hogy most jó érzéssel tölt el, hogy végre itt a kertben a halaim szemeláttára írhatom csapongó soraimat, persze ők mit sem törődnek ezzel, még hűvös a víz ilyenkor délelőtt, és ők lassú kényelmes mozdulatokkal kerülgetik a tavirózsa leveleit.
Olvasson még

A netről, illetve az internethez való viszonyomról akartam írni eredetileg, a válság azonban jócskán hozzátette a maga kísérőjelenségeit ehhez a témához. Ezért ezúttal a szokottnál kicsit hosszabb lesz a bejegyzésem.

Most, hogy új honlapom van, s ezen már videók is láthatók, szembe kellett néznem azzal, hogy eléggé keveset tudok erről a világról. Eddig az e-mailek megnézéséig és egy-két honlap átlapozásáig (használható ez a kifejezés, vagy ez is csak az nyomtatott sajtó sajátja?) jutottam, az iwiw-hez már segítséget kellett kérnem.
Olvasson még

Egy nagyon jó barátom kért meg, hogy nagyon szeretné, ha írnék a Somogyi Blogban arról, ami most nagy riadalomban tartja a Barcsi szabadtéri piaci árusokat. Amit sebtében elmesélt a most kialakult piac bezárásával kapcsolatban, számomra már az is sok volt és ezek után gondoltam arra, segítek nekik abban, hogy legalább őszintén írok problémájukról, semmit nem eltúlozva, úgy ahogy ők ott nyolcan érzik, tapasztalják nap, mint nap a félelem árnyékában.

Tehát az árusok gondja azzal kezdődött, hogy 2009. március 6-án a Barcsi Városi Önkormányzat jegyzőasszonya bejelentette a külső piacot működtető árusoknak, hogy 2009. március 31.-vel a piacot be fogják zárni, azaz ott ilyen tevékenységet a továbbiakban nem folytathatnak. Ahogy ők mondják szinte lebénultak a bejelentéstől, hiszen egyikük sem gondolt arra, hogy ez egyszer be fog következni, nem erre rendezkedtek be akkor, amikor ezt a jellegű munkát elkezdték csinálni. Igaz valamikor jobban is ment a piac forgalma, sőt számuk is a hússzorosa volt a mainál főleg a horvátok, szerbek, németek voltak a legjobb vevőkörük, de a vásárlóerő visszaesése, a gazdasági helyzet súlyosbodása ellenére sem váltak munkanélkülivé, nem állnak sorban, a munkaügyi hivatalban munkát keresni.

Olvasson még

Dom. Quasi modo geniti infantes / Dom. in albis (húsvét ünnepe utáni első vasárnap / fehérvasárnap) - olvasandó: János első levele 5,4-10; János evangéliuma 20,19-31

A húsvét utáni első csonkahét (sonka-hétnek is nevezhetnénk…) a fehérhét (alba paschalis, hebdomada alba); e mai úrnapját fehérvasárnapnak (dominica in albis), illetve Tamásvasárnapnak is nevezik.
Olvasson még