Nagyhét van, a nagyböjt utolsó hete. A nagyböjt a tavasz, az újjászületésre koncentrál, a természet a test és a lélek megújulására. A Nagyböjt nem enged sodródni, segít önmagunkkal szembe nézni. Mi az, amit felvállalhatok, mi az amennyit fel kell vállalnom. Másokért és az enyémekért. Semmi áldozat nem lehet sok, ha reményt ad a megoldás megtalálására. Ezért aztán, ha áldozatot várnak tőlem erre a válaszom: igen. Ha azonban az esély reménye nélkül áldozattá kell válni vagy még inkább másokat áldozattá tenni, akkor arra csak egy választ adhatok: nem.

A címben feltett kérdésre adható válasz nagyobb részt rajtunk múlik. Ki-ki más és más mértékben ugyan, de tulajdonosa a válságnak. A nagy többség azonban nem tekinti saját magát szereplőnek, sokkal inkább áldozatnak. Valószínűleg így van rendjén, és így igaz, de azért lássuk be, hogy a kilábalásért valamennyien tehetünk, ha többet nem egy ici-picit mindenképen.

Meglátásom szerint minden ott fordul meg, hogy a válság depresszióba kerget-e bennünket, és lebénulunk, vagy beindítja az egyének, a családok, a kisközösségek, a települések, az állam és a nemzet önvédelmi reflexeit.

Az önvédelmi reflexek közül elsőként a szolidaritásnak kellene erőre kapni. Az elmúlt évtizedek a versenyről, az individuumról szóltak, és elsatnyult az egymásért érzett felelősség. Itt az ideje, hogy mindenütt újraélesszük.

Az önvédelmi reflexek közül a saját sorsunkért vállalt felelősség érzetét szintén izmosítani kell. A túlzott gondoskodás várása elkényelmesít, puhává tesz.

A napokban került a kezembe az egyik megyei napilap sorozata az 1929-33-as világválság tanulságairól. Érdekes írás. Néhány eleme olyan, mintha a mai „receptet” olvasnánk. Figyelmeztet arra is, hogy megjelenhetnek a válság vámszedői, mint az egykor fogalommá vált Róbert bácsi (az elesettek támogatása mellett nem feledkezett meg saját magáról sem, Bécsben vásárolt két házat az adományokból). A legfontosabb üzenete a tanulságos írásnak, hogy a megszorítások, a takarékosság szükséges, de nem elégséges feltételei a válságból való kilábolásnak. Megújulás kell: új termék, új piac, új ötletek, új szolgáltatások.

Hiszek benne, hogy a válság a feltámadás, az újjászületés előszobája. Hittel és tettel képesek leszünk úrrá lenni nehézségeinken.
Barátsággal: Gyenesei István

Címke: áldozat, feltámadás, halál, nagyböjt, önvédelmi reflex, válság   Komment:

A bejegyzés 2009. 04. 9., 07:40-kor készült, és a Gyenesei István -ba tartozik. RSS 2.0 Kommentelhetsz, vagy trackbacket tehetsz a websiteodra.