Húsvét után mindig könnyebb egy kicsit az élet. Jézus kereszthalálára és feltámadására emlékezünk, néhány nap alatt megjárjuk a poklot és a mennyet is. Ebben a sorrendben, dacára annak, hogy egyik barátom a múltkorában azt mondta: a jó nem természetes, azért mindennap meg kell küzdenünk, hozzá kell tennünk a magunkét. Ez talán így igaz is, de a rossz sem természetes, s ilyenkor, tavasszal senki és semmi nem állhat az ébredés, az újjászületés útjába. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy részt vegyünk benne, élvezzük ki
minden pillanatát. Ilyenkor mi is megújulunk, felfrissülünk egy kicsit.

Örömmel látom, hogy a szép idő elérkeztével éled Kaposvár is, az egykoron autókkal zsúfolt, mára díszkővel kirakott köztereinket ellepik kicsik és nagyok. Arcuk ragyog a napfényben, szinte fürdik mindenki a boldogságban. Lám, ennyi is elég ahhoz, hogy egy-egy pillanatra kiszakadjunk a terhek
fogságából, felülemelkedjünk problémáinkon. Kiülünk zöldülő parkjainkba, napmelegített padjainkra, és töltődünk a hosszú tél után.
Kaposvár él. Városunk olyan, mint egy nagy fa, amely ilyenkor virágait, leveleit bontogatja, majd meghozza termését. Ősszel kicsit pihenni tér, hogy tavasszal újra életenergiával telve robbanjanak rügyei. S míg évről-évre lejátszódik ugyanez, egyre nagyobbá, erősebbé válik, új ágakat hajt, gyökerei egyre mélyebben kapaszkodnak az anyaföldbe. Mi pedig egyre büszkébben lehetünk virágai, levelei, termései ennek a fának.

Címke: gyökerek, húsvét Kaposváron, Kaposvár, kaposvári tavasz   Komment:

A bejegyzés 2009. 04. 14., 06:23-kor készült, és a Szita Károly -ba tartozik. RSS 2.0 Kommentelhetsz, vagy trackbacket tehetsz a websiteodra.