Egy nagyon jó barátom kért meg, hogy nagyon szeretné, ha írnék a Somogyi Blogban arról, ami most nagy riadalomban tartja a Barcsi szabadtéri piaci árusokat. Amit sebtében elmesélt a most kialakult piac bezárásával kapcsolatban, számomra már az is sok volt és ezek után gondoltam arra, segítek nekik abban, hogy legalább őszintén írok problémájukról, semmit nem eltúlozva, úgy ahogy ők ott nyolcan érzik, tapasztalják nap, mint nap a félelem árnyékában.

Tehát az árusok gondja azzal kezdődött, hogy 2009. március 6-án a Barcsi Városi Önkormányzat jegyzőasszonya bejelentette a külső piacot működtető árusoknak, hogy 2009. március 31.-vel a piacot be fogják zárni, azaz ott ilyen tevékenységet a továbbiakban nem folytathatnak. Ahogy ők mondják szinte lebénultak a bejelentéstől, hiszen egyikük sem gondolt arra, hogy ez egyszer be fog következni, nem erre rendezkedtek be akkor, amikor ezt a jellegű munkát elkezdték csinálni. Igaz valamikor jobban is ment a piac forgalma, sőt számuk is a hússzorosa volt a mainál főleg a horvátok, szerbek, németek voltak a legjobb vevőkörük, de a vásárlóerő visszaesése, a gazdasági helyzet súlyosbodása ellenére sem váltak munkanélkülivé, nem állnak sorban, a munkaügyi hivatalban munkát keresni.

Szociális segélyért sem folyamodnak a polgármesteri hivatalnál, mert bármennyire is csökkent a vásárlóerő, még mindig fenn tudják magukat és családjukat tartani, biztosítani tudják a család életszükségleteit, tanítatni tudják gyermekeit, mi több még nyugdíjukat is ki tudják egészíteni. De ez most már minden bizonnyal előfordulhat, ha a jelenlegi vásárhelyet el kell hagyniuk, amit július 1- ig kitoltak, illetve eddig kell elfoglalniuk a több éve nem használt vásárcsarnokot. Csak a baj az, hogy egyikük sem akar a csarnokban bemenni és ennek több oka van. Egyik talán legfontosabb az, hogy ha bemennek a zárt területű csarnokba, a továbbiakban senki sem fog róluk tudomást szerezni, mert a buszokkal érkező turisták és egyéb csoportos ideutazók, ha nem látják őket, már fordulnak is vissza meg sem állva Csokonyavisontáig. Aztán a csarnokban mindenki számára csak két asztal áll rendelkezésre, arra, hogy ott csak nagyon korlátozott mennyiségű ruhaneműt tároljanak, nekik ennél jóval több helyre van szükségük, mint amit a vásárcsarnokban számukra rendelkezésre állna.

Fájlalják egyebek között azt is, hogy egyesek úgy mondanak ítéletet felettük, hogy a piac közelébe sem ment még. Ahogy szavaikból kivettem, azért a területelhagyás körülményeivel és okaival nagyon tisztában vannak. Ők valójában két ember tisztázatlan, vagy haragos ügyének az áldozatai, akik közül az egyik a terület gazdája, miután a volt buszpályaudvart és környékét, mintegy 2400 m2 alapterületet a privatizáció során megvett és az óta kemény bérleti díj ellenében a vásárosok rendelkezésére bocsátott.
A másik, pedig az önkormányzat oldaláról keseríti meg az életüket és úgy látszik, hogy bármennyire is országos gond a munkanélküliség, a családok leépülése és bármennyire azon van a hangsúly, hogy lehetőség szerint javítani és segíteni kell a foglalkoztatást, a munkahelyek megtarthatóságát, úgy látszik Barcsra ez nem érvényes!  Kompromisszum nélkül, egy kézlegyintéssel azonnal megszüntetnek nyolc munkahelyet, és ezzel minden le van zárva. A vásárosok nem nagyon értik menesztésük okát, pedig hajlandók bármilyen megoldás érdekében anyagilag is segítséget nyújtani az ügy érdekében így az állítólagos hiányzó tömörítő konténer és egyebek tekintetében is készek áldozatot hozni.
Beadott levelükre a mai napig nem válaszolt senki, hiába is várják, pedig már jóval túlhaladta azt az időt is, amelyen belül a hivatalnak válaszolni kellett volna.

Tehát két emberen áll a vásár és az ő megélhetésük, mert a csarnokba nem mennek be, már csak azért sem, mert maga az elárusító hely nem teljesen zárt, ugyanis építési jellegénél fogva a tetőn keresztül bárki, bármikor simán bejuthat. A másik ok meg az, hogy nem két kis asztalnyi ruhakészlettel rendelkeznek, hiszen az évek során, ennél jóval többet invesztáltak a készletük bővítésébe, amit úgy látszik, el fognak veszíteni. Most még van egy pici reményük, hogy beadott petíciójukat és levelüket újfent meg fogják vizsgálni és talán egy átgondoltabb és megfontoltabb ítélet fog születni és minden maradhat a régibe.
A saját véleményemet, pedig én úgy fogalmaznám meg, hogy a Barcsi szabadtéri piac egy kicsit hozzátartozik a városképhez is, mondhatnám azt is, hogy üde színfoltja a városnak. Nagyon is észrevehetően.

Címke: Barcs, kofaháború, kofák, szabadtéri piac   Komment:

A bejegyzés 2009. 04. 20., 08:26-kor készült, és a Kalányos István (Vekker) -ba tartozik. RSS 2.0 Kommentelhetsz, vagy trackbacket tehetsz a websiteodra.