A netről, illetve az internethez való viszonyomról akartam írni eredetileg, a válság azonban jócskán hozzátette a maga kísérőjelenségeit ehhez a témához. Ezért ezúttal a szokottnál kicsit hosszabb lesz a bejegyzésem.

Most, hogy új honlapom van, s ezen már videók is láthatók, szembe kellett néznem azzal, hogy eléggé keveset tudok erről a világról. Eddig az e-mailek megnézéséig és egy-két honlap átlapozásáig (használható ez a kifejezés, vagy ez is csak az nyomtatott sajtó sajátja?) jutottam, az iwiw-hez már segítséget kellett kérnem.

A fiatalabbak el sem tudják képzelni, hogy egy ötvenéves embernek milyen nehézséget okoz eleinte az egér irányítása. Korábban én is úgy mozgattam a kurzort, hogy véletlenül sem tudtam rákattintani a gombokra. Ma meg szinte úgy jönnek világra a gyerekek, hogy ez alapkészségük.

No, most már átestem a kezdeti nehézségeken én is és működik az új honlap, amit szerencsére örömmel fogadtak a látogatók. Nagyon sok levelet kapok, amiben elismerően szólnak a formátumról, a bővebb tartalomról, és sok erőt kívánnak a folytatáshoz. Márpedig ez az elvárás arra kötelez, hogy még inkább beleássam magam a netes világba. Már csak azért is, mert hovatovább több levelem érkezik az iwiw-re, mint a polgármesteri címre, felbélyegzett levelet pedig alig látok. Szóval, most megfogadtam, hogy két tárgyalás között is fellépek egy kicsit az oldalra és válaszolok a kérdésekre, kérésekre.

Amiből nincs hiány, sőt. És ez eheti bejegyzésem igazi témája. A támogató levelek és jókívánságok mellett egyre többen keresnek meg azzal, hogy nem találnak munkahelyet. Elsősorban Kaposvár környéki emberek panaszolják, hogy van végzettségük, gyakran több évtizedes gyakorlatuk, ennek ellenére nem tudnak elhelyezkedni. Az idősebbek azt állítják, hogy a fiatalokat veszik fel, a fiatalok pedig azt, hogy nincs tapasztalatuk, ezért nem alkalmazzák őket. Nehéz helyzetben vagyok ilyenkor. Nem válaszolhatom azt, hogy az országos adatoknál kedvezőbb itt a helyzet, kisebb arányban nőtt a munkanélküliek száma, mert bár igaz ez, mégis: aki elveszítette a megélhetését nyújtó munkahelyét, az nem vigasztalható semmiféle statisztikával.

Városunk tavaly ősszel ötpontos válságellenes programot dolgozott ki a munkahelyek megmentéséért és újabb állások megteremtéséért. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a kaposvári cégek igénybe is veszik a támogatásunkat, s ezeknek köszönhetően eddig csaknem 250 ember menekült meg a leépítéstől. A nagyobb cégek pedig 300 millió forintnyi adóteher fizetési átütemezését kérték, ami szintén azt jelenti, hogy likviditási gondjaikat nem úgy akarják megoldani, hogy - spórolva a munkabérköltségen - elküldenek embereket. Ezek olyan eredmények, amelyek mindenkit érintenek. Ugyanis egy megmentett vállalkozás befektetés, mely kamatozik. Egy működő cég adót fizet, egy csődbe jutott üzem pénzt emészt fel.

S noha nem nyújtózkodhatunk túl rövidre szőtt takarónkon, mégis megpróbálunk minden bajba jutott embert támogatni. Ha úgy érzi bármely olvasó, hogy segíteni tudok a problémája megoldásában, írjon e-mailt a polgarmester@kaposvar.hu címre vagy látogasson el honlapomra, a szitakaroly.hu lapra.

Címke: adóteher, Internet, iwiw, Kaposvár, net, polgármester, Szita Károly, válság, válságkezelés   Komment:

A bejegyzés 2009. 04. 21., 08:28-kor készült, és a Nincs kategorizálva -ba tartozik. RSS 2.0 Kommentelhetsz, vagy trackbacket tehetsz a websiteodra.