Ahogyan Bozsoki-Sólyom János már megírta a vasárnapi bejegyzésében, májustól megszűnik a Somogy Blogja. Engem is értesített a szerkesztőség, ezért aztán ezen a fórumon búcsúzom az olvasótól. Személyes webnaplómat azonban folytatom a saját honlapomon, bízva abban, hogy akik itt rákattintottak jegyzeteimre, megteszik ezután a szitakaroly.hu-n is. Osztva blogtársam véleményét, szerintem is fontos epizódja lehetett volna a magyar médiatörténelemnek ez a napló (talán így volt eddig is), amelyben heten írtuk le hétről-hétre a bennünket foglalkoztató kérdéseket, témákat.

 
Búcsúzásképpen mi mást is tehetnék, minthogy röviden összefoglalom ennek a hét (no, megint csak ez a szám) hónapnak a termését. Miről is írtam? Leginkább Kaposvárról, s arról, hogy a blog indulásával szinte egy időben kibontakozó világgazdasági válságban mit is tehetünk, hogyan emelkedhetünk fel a nehéz időkben. Csupa olyan problémával foglalkoztam, amivel korábban sosem kellett megbirkózni itt a megyeszékhelyen: ki kellett dolgoznunk a kaposvári válságellenes csomagot, amelynek fő célkitűzése a munkahelyek megmentése volt.
 
A válság azóta is tematizálja a mindennapokat, rengeteg feszültséget, félelmet szül a bizonytalanság. Így aztán értelemszerűen háttérbe szorultak az élet szebb történései, noha az ember szívesebben írt volna arról, hogy egy biztosan fejlődő országban hogyan képes egy város - bízva a közösség erejében - emberfeletti dolgokra. Mert ami Kaposváron történik, az tényleg nem szokványos. És itt nemcsak arra gondolok, hogy folyamatosan építjük a városunkat, hanem arra is, hogy az itt élők rendre példát mutatnak lokálpatriotizmusból és az egymás iránti szolidaritásból. Ha valamire büszkék lehetünk, erre mindenképpen.
 
Gazdasági értelemben viszont ma az a sikerünk egyik fokmérője, hogy nálunk kisebb mértékben emelkedett a munkanélküliség, mint az ország más részein. A városban működő vállalkozásainkat aközben is tudjuk támogatni, hogy közben százszámra dőlnek be az önkormányzatok Magyarországon. Kemény munka áll emögött is, mégis az volna az igazi, ha új munkahelyekről, működő taszári reptérről, M67-es gyorsforgalmi útról számolhatnék be. Ha itt már erre nem is lesz mód, talán honlapom olvasói egyszer ennek is örülhetnek majd.
 
Köszönöm az olvasóknak, hogy részt vettek ebben a “médiatörténeti” kísérletben, és a hozzászólóknak is hálás vagyok, amiért megtiszteltek véleményükkel!

Címke: búcsú, Kaposvár, válság   Komment:

A bejegyzés 2009. 04. 28., 08:13-kor készült, és a Nincs kategorizálva -ba tartozik. RSS 2.0 Kommentelhetsz, vagy trackbacket tehetsz a websiteodra.